Uesiba Morihei, az Alapító fiatal korában számos harcművészetben szerzett magas szintű tapasztalatot. Ezek közül a Takeda Szókakutól tanult Daitó-rjú Dzsú Dzsucu és a Jagjú Sinkage-rjú Kendzsucu hatásai, valamint a kínai belső irányzatok közül ismert Pakua Csang kitérő mozgástechnikái a legszembetűnőbbek.
Az alapító spirituális fejlődésére – a harci gyakorlatok mellett – jelentős befolyással volt az, hogy az Omoto-kjó nevű sintó szekta követőjévé vált. A szekta célja a „Béke Királyságának” megalapítása volt, amelyet Mongólia területén szerettek volna felépíteni. Ez a szellemi hatás az aikidóban is jelentkezik. Ó-szenszej ennek hatására ismerte fel, hogy a budóban a harcművészetek gyakorlása és a filozófiai, spirituális tanítások ismerete egyaránt fontos. Az aikidó alapelvei a későbbiektől szorosan a taoista világképre épülnek, s ahogy Uesiba Morihei is sokszor hangsúlyozta: az aikidó megvalósítása során elengedhetetlen a Jin és Jang kölcsönhatásának a megismerése, és a gyakorlatban történő alkalmazása.
forrás: Wikipédia